A budapesti Párisi Nagy Áruház története

Goldberger Sámuel óbudai textilgyáros első Párisi Nagy Áruházát 1892-ben nyitotta meg Budapesten a Kerepesi (ma Rákóczi) és a Klauzál utca sarkán. A többszintes épületben minden kapható volt, amire abban az időben az embereknek szüksége lehetett. A szűk helyen szinte minden áruval volt tele, a kiszolgálás példás volt, így az áruház néhány hónap leforgása alatt népszerű lett. A bolt idővel elképzelhetetlenül zsúfolt lett, a századfordulóra bevezették a csomagküldő szolgálatot amely tovább lendítette a forgalmat. Hamarosan bekövetkezett a katasztrófa, 1903. augusztus 4-én egy rövidzárlat következtében keletkezett tűzvészben 14-en haltak meg. Az árukészlet jelentős része is megsemmisült.

Itt alkalmaztak először Budapesten ugróponyvát az emeleten rekedtek mentésére. A halottak közül mindössze egy volt az áruház alkalmazottja, a többiek a bolt feletti lakások bentrekedt polgárai voltak. A túlélőket még I. Ferenc József is meglátogatta a Rókus kórházban.

parisi.jpg Goldberger Sámuel kiváló kereskedő volt hamar felismerte, hogy a nagy áruházaké a jövő. Elhatározta, hogy áruházát újra megnyitja, de most már a kor követelményeinek megfelelő kialakításban. 1908-ban megvásárolja az Andrássy úti Petánovics-házat, a Casinóval együtt. Az átalakítás tervezését Sziklai Zsigmondra, a kivitelezést az eredeti Casino tervezőjére, Petschacher Gusztávra bízta.
Csakhamar kiderült, hogy a meglévő ház szerkezete gyenge, így az eredeti terveket át kellett dolgozni. Az új tervet a későbbiek során még töbször módosították, ennek ellenére az 1909 május végén elkezdett átalakítási munkálatokat 1910 karácsonyára befejezték. Az áruház - mind a szakma mind a vásárlók elismerésével övezve - 1911. március 3-án nyílt meg.

Az egykori Casino-ból csupán a Paulay utcai pince, a földszinti Csonka-terem és az első emeleti - Lotz Károly és Feszty Árpád freskóival díszített - bálterem maradt meg. Csodálatra méltó, hogy az akkori betonozási technológiákkal miként tudták ilyen rövid időn belül felépíteni ezt a házat, amely az egyik első vasbeton vázas épület volt Magyarországon!

A munkálatok óriási összeget emésztettek fel, Goldberger úr kénytelen volt eladogatni kisebb boltjait, hogy pénzhez jusson. Az áruház megnyitásának napján már egyetlen kis üzlettel sem rendelkezett!
Az első világháború utáni gazdasági válság sokat ártott a kiskereskedelemnek is. 1923-ra a Párisi majdnem csődbe ment, ezért a családi vállalkozást - Párizsi Nagy Áruház Rt. névvel - 1923. szeptember 1.-én részvénytársasággá alakította át. Goldberger Sámuel lett a főrészvényes, az áruház egyes osztályait más-más bérelte. Hamarosan megjelentek a filléres árucikkek. A Párisi ekkor már alig működött áruházként, inkább a bazár-jelleg felé lépett vissza, s a főváros egyik legolcsóbb vásárlóhelye lett. A kispénzű vásárlók minél szélesebb körét célozták meg, ez viszont riasztóan hatott a középosztály vevőire. Az intézmény forgalma mégis fellendült és jövedelmezővé vált, 1930 körül már négy-ötszáz alkalmazottat foglalkoztatott.
A Goldberger-család tagjainak többsége az 1944-es német megszállás elől Portugáliába menekült.
A háborúban az épület nem sérült meg, a II. világháború utáni államosítást azonban ez a ház sem kerülhette el. Sokáig az Állami Könyvterjesztő Vállalat raktáraként működött, csupán 1957. január 2-án nyerte vissza eredeti funkcióját és nyílt meg az akkori Népköztársaság útján Divatcsarnok néven.