A bajai kolduspénz

Baján több évszázados hagyománya volt a szegény sorsú lakosság megsegítésének. Ez kezdetben a kórházi ellátás keretében történt, de az 1880-as évek végén, a rászorulók számának növekedései miatt szükségessé vált egy önálló szegényház létrehozása. A szegényház felépítésére Hunyadi Antal építőmester kapott megbízást. A kórház melletti telken emelt 100 férőhelyes épületet Drescher Ede polgármester 1886-ban avatta fel. A rászorultak ellátásáról egy felügyelő és két ápoló gondoskodott. Az ellátás költségeinek egy részét a városi költségvetésből, a többit adományokból fedezték.
1929 július 1.-től a szegényház üzemeltetését átveszik a ferences Nővérek, a név is megváltozik: szegényházból szeretetház lesz.
A gazdasági világválság következményei Baja városát is elérik. Növekszik a munkanélküliség, nő a szegények száma ugyanakkor csökkennek az adományok. Mindennapossá váltak a házaló koldusok, az átutazó, agresszív módon keregetők. A helyzetet még súlyosabbá tette a kizárólag koldulásból élő munkakerülők megjelenése. A kialakult helyzet megoldására, a "szegényügy" átszervezésére 1934-ben Vámos József városi közgyámot bízták meg.

Első megoldásként bélyegek bevezetését tervezték. Az elképzelés szerint a 2, 4, 10 és 20 filléres bélyegeket a szeretetház adja ki és váltja be. Ezen bélyegeket az adományozók akár telefon segítségével is megrendelhetik. A megmaradt, el nem osztogatott bélyegeket pedig visszaváltja. Az összekoldult, minimum 3 pengő értéknyi bélyegeket a szeretetház - két napi ledolgozott munka után - beváltja. Természetesen ez alatt a két nap alatt a koldus ellátásáról, élelmezéséről is gondoskodnak!

mt0126.jpgA város vezetősége 1934 decemberére mégis úgy döntött, hogy bélyegek helyett alumínium érméket bocsát ki, 2 és 10 filléres címletekben. A kulduspénz 1934. december 13-án került forgalomba.
A Független Magyarság c. bajai napilap 1935. január 15.-i száma szerint: "A kolduspénz radikálisan végzett a munkakerülő kéregetőkkel". Majd megírja, hogy eleinte nagy volt a kereslet az adományozók részéről a kolduspénz iránt, de ez később jelentősen megcsappant. Az újságcikk szerint "... a koldusok, mikor az első ilyen pénzekhez jutottak, valósággal megdöbbentek. Sehogyansem akarták megérteni rendeltetését és különösen attól a gondolattól írtóztak, hogy a Szegényházba vigyék beváltani."

A gazdasági világválság vége felé a gazdaság lassan, de kezdet beindulni. Csökkent a munkanélküliség és ezzel egyidőben a kuldusok száma is. Mind kevesebben jelentkeztek a kolduspénz beváltására, így - 3 év sikeres használat után - 1937-ben kivonták a forgalomból.

A SWIPP ikonra kattintva nem csak hozzászólhatsz de és értékelheted is ezt a jegyzetet!

Megosztás a Facebook-on


Forrás: Az Érem 1988/2