A Dunagőzhajózási Társaság
A mohácsi DGT bárcák

sg0116.jpgAz Első császári és királyi szabadalmazott Dunagőzhajózási Társaságnak a hajók üzemeltetéséhez olcsó szénre volt szüksége, ezért felvásárolta Pécs környékén a kisebb-nagyobb szénbányákat, melyekből egy korszerű vállalatot hoztak létre. A szénszállítás megkönnyítése érdekében megépítették a Pécs-Mohács közötti vasutat.
A mohácsi dunai kikötőben a hajózási cégek uszályai várakoztak a Pécsről érkező szénszállítmányokra. A szállítás egyik sarkalatos pontja az uszályok ki- és berakodása volt, amely munkát talicskás napszámosok, gyakran mohácsi asszonyok végezték.
Minden talicska szén betöltését az uszályba egy bárca átadásával nyugtázták. Az elvégzett munkát igazoló bárcákat minden héten pénteken váltották be törvényes fizetőeszközre a Társaság irodájában. A visszaemlékezések szerint több fajta bárcát - nappali, éjszakai, rendkívüli és ünnepi bárcákat - használtak az elszámoláshoz. Az "NB" jelzéssel ellátott bárcák, valószínűleg a nappali munka igazolására szolgáltak.
A bárcák egyszerűbb változatai még a századforduló előtti időkből származhatnak - a Pécs-Mohács vasút már 1857-ben elkészült - de a háromsoros, szintén "NB" jelzéssel ellátott bárcák már a századforduló körüliek lehetnek!
A harmadik, kör alakú típus, valószínűleg a legkésőbbi változat. Ezeken már nem fordul elő az "NB" jelzés. A kör alakú bárcák sárgarézből és alumíniumból is készültek.
A bárcákat árfolyamukon a kikötői italbolt is elfogadta.

A SWIPP ikonra kattintva nem csak hozzászólhatsz de és értékelheted is ezt a jegyzetet!

Megosztás a Facebook-on


Forrás: Az Érem 2000/1 (Rayman János: A mohácsi DGT bárcák.)